Szerkesztő: Nem én (Zoey) és nem Barbara fordítottuk le ezt az interjút, de még mielőtt loppással vádolnának.: Fordította: Samu Veronika és ezúton is köszönjük neki.(Kenan kérdez, Tuncel Kurtiz (Ramiz) válaszol)

 

Hogy döntötte el, hogy Ramiz lesz Önből?

Tuncel Kurtiz: Én nem döntöttem el semmit (nevet). Ajánlottak egy szerepet. Annyit tudtam, hogy a Monte Kristo történetén alapszik, egy 22 évet börtönben ült emberről szól… Megnéztem, elolvastam. A történet nem is olyan rossz-gondoltam. Majd ezután hozzáadtam a saját tudásom, tapasztalatom.

Ön ült valaha börtönben?

Tuncel Kurtiz: Én nem, de sok barátom van, aki ült. Megismerkedtem idős emberekkel, egy asztalnál ültem velük, sok mindent hallottam, tanultam tőlük. Ezt is megosztottam a stábbal. Megígérték, hogy nem fognak túlságosan megterhelni, ezért hátam mögött hagytam az újonnan elkészült házamat, és Isztambulba, egy szállodaszobába költöztem be feleségemmel.

Számított arra, hogy Ramiz karaktere ennyire nagy jelenség lesz?

Tuncel Kurtiz: Nem! Soha nem gondoltam volna, hogy ekkora jelenség alakul ki. Hogy ennyi ember gondolatában megmarad.

Mit gondol erről a hihetetlen nagy berobbanásról?

Tuncel Kurtiz: Félek!

Miért?

Tuncel Kurtiz: Mert ez egy olyan dolog, amihez nem vagyok hozzászokva. Adorno-nak van egy mondása: „Az elrontott életet, nem lehet helyesen élni”.Sosem gondoltam arra, hogy egyszer több ezreknek tanítója leszek. Én olyan, ember vagyok, aki inkább azt vallja: „kevés legyen, de az biztosan az enyém”!

Ön külföldön is jelentős lehetőségeket kapott. Sikerült elérnie azt, hogy a neve világsztárok mellett szerepelhessen. Miért érte be mégis kevesebbel?

Tuncel Kurtiz: Anthony Quinn-el és Marlon Brando-val is volt róla szó, hogy együtt dolgozunk, de egyik sem valósult meg. Számomra nem volt annyira fontos, hogy hollywoodi színész legyen belőlem, de az, hogy Hollywoodban vagy bárhol máshol olyan munkát végezzek, amiben hiszek, az annál inkább.

Csak játszani szeretett volna?

 Tuncel Kurtiz: Csak azt szerettem volna, ha azt a munkát végzem, amiben tiszta szívből hiszek és szeretem. A saját elveim szerint akarok élni.

Mik az Ön elvei?

 Tuncel Kurtiz: A régi társadalomban létezett igazságtalanságot, egyenlőtlenséget szeretném valamilyen formában átadni az embereknek. Mert a művész a kortársak reflektorfénye. De hogyan világít? Hát épp az a lényeg!

Ramiz filozófiája és tudása ezek szerint egyáltalán nem áll Öntől távol…

Tuncel Kurtiz: Úgy gondolom, hogy minden színész átad magából egy kicsit a szerepébe. Vannak olyan részei a karakterének, amik kifejezetten őt, a saját személyiségét mutatják be. Például miért választják Marlon Brandót egy szerepre? Természetesen azért, hogy ő játssza el az adott karaktert, nyilván ha helyette Robert Redford vagy Al Pacino játszaná, teljesen más jönne ki a végén…

Ön mit adott hozzá ehhez a szerephez saját magából?

Tuncel Kurtiz: Hát az így nem tudom… hangom van, és magamat adom egyszerűen! Ez a 75 éves ember amennyire csak lehet, próbálta szívét-lelkét beleadni, hogy az írók által megírt szöveget a lehető leghitelesebben vissza tudja adni. Azt hiszem egy-két év múlva el lesz felejtve Ramiz, de még rengeteg filmem, darabom van, azt is sokan biztosan meg fogják nézni. Sokan a sorozatban általam elmondott versekről beszélnek például, de senkinek fogalma sincs róla, hogy egy külön vers albumom is készült még jóval a sorozat előtt.

Én egy másik ember vagyok, nem Ramiz. Éppen ezért mondtam az előbb, hogy félek.  Amennyire csak lehet, kerülöm az interjúadást is. Az utcán sétálva megállítnak, utánam kiabálnak, hogy Ramiz, Ramiz! Nem is fordulok meg, elmegyek mellette. Hiszen én nem Ramiz vagyok!

Mérges azokra, akik nem tudják elválasztani a valóságot a megformált szerepe között?

Tuncel Kurtiz: Igen az vagyok. Az én nevem Tuncel Kurtiz, egy színész vagyok. Amikor a Zarándoklat című filmet forgattuk, Kayseri városában egy városházi képviselő megkérdezte tőlem: Tuncel Úr, Ön már járt a Szent Földön, zarándokúton? Nem jártam-feleltem. Ha elment volna, még jobban tudta volna játszani a szerepét- mondta. Mire én azt feleltem: Ha egy filmben megkapnám szerepként az ön foglalkozását, vajon melyikünk tudná jobban eljátszani Ön vagy én?

75 évesen nem fárasztja el ez a sok munka?

Tuncel Kurtiz: Nem nagyon szeretnék sorozatokban játszani, de az Ezel-ben tényleg nagyon boldog vagyok. Kemény munka. A világon rengeteg, nagyon jó sorozat létezik, nem is szeretném lekicsinyíteni egyiket sem. Peter Book-nak van egy mondása, mely sorozatban játszó nagy színészekhez szól: Jobb a jóllakott színész, az éhesnél!” Nekem ez az utolsó sorozatom, még nagyon sok más dolgom van, amit véghez kell vinnem.

Mint például?

Tuncel Kurtiz: Most egy forgatókönyv írásán dolgozom. Az új házam nemrég készült el, szeretnék végre ott élni, otthon dolgozni, a kutyámat sétáltatni…

A világ legnagyobb, legjelentősebb városaiban élt, járt, dolgozott. Hogy jött ez messzire való elvonulás?

Tuncel Kurtiz: Erre van szükségem. A városokban, ahol jártam, mindig küzdenem kellet, bizonyítani, hogy én-én vagyok, én Tuncel Kurtiz vagyok. Nem találtam még egy olyan békés helyet, ahol most lakom. Bárhol legyek a világon, mindig arra a csendes, nyugodt környezetre gondolok. Ez nem azt jelenti, hogy nyugdíjas vénember lesz belőlem! Minden nap fogok dolgozni, aktívan tevékenykedni, futni.

Ahogy tudom, a felesége 15 évvel fiatalabb Önnél…

Tuncel Kurtiz: Nem, dehogy! 21 év a korkülönbség!

Ejha!

Tuncel Kurtiz: Ez szerelem. Én akkor is fiatalodnék a szerelemtől, ha a párom idősebb lenne, mint én. Nem hiszek a korban, csakis a szerelemben. Minden szerelemnek megvan a maga szépsége, én ebben hiszek. Minden nőre, akivel valaha együtt voltam, csodálattal tekintek, mert ők neveltek meg, formáltak engem. Ha ők nem lettek volna, akkor most én sem ilyen lennék, amilyen vagyok. Mindegyiküknek sokkal tartozom.

Ha nem lett volna Kenan İmirzalıoğlu akkor is elfogadta volna ezt a szerepet?

Tuncel Kurtiz: Mondtak más neveket is, de nem igazán voltam benne, hogy játsszak. Mikor Kenan nevét meghallottam belementem a tárgyalásba.

Miért? Milyen benyomást kelt Önben Kenan İmirzalıoğlu?

Tuncel Kurtiz: Ismerem őt. Nyílt szavú, őszinte ember. Szeretem azokat az embereket, akik ha valamit nem tudnak, képesek kimondani, őszintén, hogy”Nem tudom”. Főleg, ha ezt egy mérnők végzettséggel rendelkező ember is képes bevallani.

Tehát?

Tuncel Kurtiz: Magas fokon tanulta a matematikát. Egy jó beszélőkészséggel rendelkező ember, aki azt is tudja, hogy mit beszél, nem játssza meg magát, hanem mindig őszintén viselkedik. És, ami még ennél is fontosabb, nem egy irigy ember. Ő maga egy jelenség, a mai törökországi fiatalok legkedveltebb egyénisége, de sosem mond olyat, hogy „Mennyire jó vagyok, nálam nincs jobb”.

Miért olyan fontos számodra Tuncel Kurtiz?

Kenan İmirzalıoğlu: Számomra ő, ahogy van egy legenda. Egy nap, mikor épp valahova utaztam, azt mondta egy közös ismerősünk: „Ha Tuncel bátyám városa fele jársz, ugorj be hozzá nyugodtan egy teára.” Hát én be is ugrottam! 8 napig ott voltam!

Ez még az Ezel előtti, másik együtt játszott sorozatotok előtt volt?

Kenan İmirzalıoğlu: Persze! Előtte nem ismertük egymást! Az életem fontos szereplője lett. Hajnalban együtt mentünk sétálni a friss levegőre. Úgy tekintett rám, mint a saját fiára. Azt mondta: „Gratulálok fiam, nagyon jól haladsz, tudod, mikor mit és hogyan kell csinálnod, a helyes utat választod, és megtartod a nyugalmadat, higgadtságodat.” Mondtam neki, hogy ha egyszer majd unokáim lesznek, elég unalmasnak fognak engem tartani, mert az ő történeteihez képest, nekem nincs mit mesélnem! Az ő elbeszélései annyira élvezetesek, és tanulságosak! Amit abban a pillanatban érez, azt teszi, megy a szíve után! Ez számomra nagyon megható.

Végezetül, adna nekem is útravalóul egy jó tanácsot?

Tuncel Kurtiz: Az életet élni kell. Úgy, hogy közben nem arra gondolsz, hogy vajon mi lesz holnap. Tolstoyt kell olvasni, na és Dostoyevskit. Olyan tehetségektől kell felszívni a tudást, akik meggazdagítják ezzel az életedet. És onnantól kezdve te már magadtól is megtalálod a helyes utat. Azon fogsz járni. Ez az, amit tudok neked tanácsolni gyermekem!